Nemsokára megszületik a második babánk, és egyre többet gondolkodom azon, mit élhet át majd a nagyobbik gyermekem. Nagyon várja a kistestvérét, beszél róla, simogatja a hasamat, mégis attól félek, hogy amikor valóban megérkezik a baba, ez az egész sokkal nehezebb lesz neki, mint most gondoljuk. Mi zajlik ilyenkor a nagyobb gyermekekben?
Kedves Cili,
A kistestvér érkezése a nagyobb gyermek számára egyszerre lehet örömteli és megrendítő élmény. Miközben kíváncsian várja a babát, belül azt is megéli, hogy valami nagyon fontos megváltozik. Eddig ő volt a szülők figyelmének természetes középpontja, most pedig meg kell osztoznia ezen egy olyan kisbabával, aki sok időt, közelséget és gondoskodást igényel. Ez nem azért nehéz számára, mert önző, hanem mert a biztonságérzete átrendeződik.
Sok nagyobb gyermek ilyenkor érzékenyebbé, dacosabbá válik, többet hisztizik, újra ölbe vágyik, vagy akár visszatér egy már meghaladott fejlődési szakaszhoz. Ezek a reakciók többnyire nem azt jelentik, hogy rosszul viseli a testvér érkezését, hanem azt, hogy próbál alkalmazkodni egy jelentős belső változáshoz.
A testvérféltékenység is teljesen természetes jelenség. A gyermek képes egyszerre szeretni a kistestvérét, és közben neheztelni rá azért, mert miatta kevesebb figyelem jut rá. Ez az érzelmi kettősség a helyzet természetes velejárója.
A legtöbbet az segít, ha a nagyobb gyermek azt érzi, hogy a saját nehéz érzései is elfogadhatóak, és a szülők érzelmileg elérhetőek maradnak számára. Nem kell mindig „jó nagytesónak” lennie, és nem kell folyamatosan örülnie. Sokkal inkább arra van szüksége, hogy a szülő észrevegye: ez számára is egy nagy változás.
Segítő lehet, ha ki lehet mondani:
- néha nehéz várni,
- rossz érzés lehet látni, hogy a baba sokat van kézben,
- hiányozhat a korábbi kizárólagos figyelem.
Az ilyen mondatok megkönnyebbülést hoznak, mert a gyermek megélheti, hogy nincs egyedül az érzéseivel.
Fontos az is, hogy ne csak azt hallja magáról, hogy „most már ő a nagy”. Ez sokszor inkább teher, mint segítség. Sokkal támogatóbb, ha továbbra is lehet kicsi, lehet ölben, és kaphat külön figyelmet. Már néhány perc osztatlan jelenlét is sokat jelenthet: egy közös mese, játék vagy összebújás.
Segíthet az is, ha bevonjuk az új helyzetbe, például adhat egy pelenkát, választhat ruhát a babának, megmutathatja neki a saját játékait.
A kistestvér érkezése tehát nemcsak öröm, hanem egyfajta veszteségélmény is a nagyobb gyermek számára, hiszen elveszíti azt az időszakot, amikor egyedül volt. Ha a szülő ezt megérti, és nemcsak fegyelmezni, hanem megtartani is szeretné a gyermeket érzelmileg, akkor a féltékenység és a nehezebb reakciók idővel rendeződnek.
A legfontosabb, hogy a gyermek azt érezze: sok minden változik körülötte, de a helye a családban továbbra is biztos.
Fotó: freepik
A Kistestvér érkezik! bejegyzés először a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat jelent meg.
